Marco Van Basten 1964. október 31-én született Utrecht városában. Kisgyermekként tornász szeretett volna lenni, de a mi (Milanisták) örömünkre a futballt választotta végül.

Mielőtt az utánpótlásáról híres Ajax felfigyelt volna rá, a helyi kiscsapatban játszott, az Edilwijk gárdájában.

1980-ban egy tornán vett részt az Ajax ifistáival, Johan Crujff bemutatta őt Sandro Mazzolának, az Inter legendájának. Mazzola így emlékszik vissza rá: "Johan bemutatta Marcót nekünk, és már akkor észrevettük, hogy micsoda jövő áll az akkor még csak 16 éves srác előtt..." Milyen igaza volt...

Első meccsét 1982-ben játszotta az Ajaxban a Nijmegen csapata ellen és rögtön góllal mutatkozott be, abban az idényben egyébként 9 gólt szerzett 20 mérkőzésen. Igazából azonban az 1983-84-es szezonban robbant be a köztudatba, ugyanis 26 meccsen 28 gólt lőtt!! Hamarosan elnyerte az Európai Aranycipő büszke címét is, 1986-ban elképesztő módon termelte a gólokat, 37 találatot jegyzett... Közben bajnokságot és KEK-et nyert csapatával. Hollandiai pályafutása alatt 128 bajnoki gólt szerzett és négyszer volt holland gólkirály.

Ez idő alatt Silvio Berlusconi már javában elkezdte újjáépíteni romokban heverő csapatunkat és 1987-ben leszerződtette mind Van Bastent, mind Gullitot, a következő évben pedig Rijkaardot. Berlusconi Ian Rush és Marco Van Basten közül választhatott, és mindössze egy 30 másodperces bejátszás elég volt, hogy dönteni tudjon. A piros-fekete mezben a Pisa ellen mutatkozott be, 1987. szeptember 13-án. Fölösleges megemlíteni, hogy megint gólt szerzett, igaz büntetőből. Sajnos csak 3 gólt szerzett a bajnokság hátralévő részében, mert a bokája megsérült, és ez a sérülés végigkísérte egész pályafutása során, a csapat viszont bajnok lett 1979 után. 1988-ban Németországban az Eb-n, a világ legjobbjává nőtte ki magát. Nem egy meccset nyert meg a hollandoknak, ráadásul a döntőben ő lőtte a futball-történelem egyik legszebb gólját.

Visszatérve Milanellóba tele önbizalommal elképesztő ütemben lődözte a gólokat, Aranylabdát kapott, és a szezon végén a csapat megnyerte a BEK-et is. 4-0-ra diadalmaskodott a Milan a döntőben a Steaua ellenében, Marco 2 gólt jegyzett. A bajnokságban 19 gólt ért el, ugyanúgy, mint egy évvel később, csak annyi különbséggel, hogy 1990-ben gólkirály lett. Ráadásul megint megnyerte Európa legrangosabb kupáját, igaz, most csak 1-0-ra, Bécsben a Benfica ellen Rijkaard büntetőjével.

Az edzőváltás neki is jót tett, Sacchi ment, Capello jött. Don Fabio szabadabban hagyta játszani a fiúkat, míg Sacchi a taktika megszállottja volt. Mindent megtervezett, az eredmények igazolják is módszereit, de egy idő után a társaság belefásult ebbe a rendszerbe. Capello érkezése jót tett a csapatnak, egymás után nyerték a Scudettókat, Marco gólerősebb volt, mint valaha. Ekkor kapta az örökérvényű becenevét: Marco Goalo. A '92-93-as európai sorozatban nem akadt legyőzője a Milannak, mind a 10 meccsét nyerte a csapat, Marco egyszer ráadásul 4 gólt ért el a Göteborg ellen, a negyediket Lentini gólpasszából ollózta 14 méterről Ravelli, a svédek élő legendájának kapujába. A döntőben, Münchenben a Marseille volt az ellenfél, aki az esélytelenek nyugalmával lépett pályára. A Milan irányította a mérkőzést, akkora és annyi helyzetet hagyott ki a csapat, amivel, kis túlzással egy bajnokságot meg lehet nyerni. Ebben Dani Massaro járt az élen, az olaszok középpályásból csatárrá előlépett játékosa az üres kapuba sem tudott betalálni. A hajrában büntetett a francia gárda, Basile Boli fejese utat talált Seba Rossi kapujába, így az előzetesen esélytelennek kikiáltott Marseille lett " Európa legjobb csapata"... Marco számára ez volt az utolsó meccs a Milanban, bokasérülése végleg elemésztette...

A '94-es BL sorozatot már csak a pálya mellől nézte, de mindenki bizonyára emlékszik rá, hogy önfeledten örült ő is a cserékkel, mintha ő is tevékeny részese lett volna a sikereknek. Az igazat megvallva, az már egy másik Milan volt, tele válogatott olasz játékosokkal, de Marco klasszisát ismerve még hatalmasabb csapattá válhatott volna az a csapat.

1995. augusztus 18-án búcsúzott 85000 ember előtt a Berlusconi kupán. Galliani szerint a futball Leonardo Da Vincije köszönt el azon a késő nyári délutánon...

90 gólt szerzett 147 Serie A találkozón, 3 Scudettót nyert, 2 BEK-et (1 BL-t, de abban a sorozatban csak nevezve volt), 2 Világkupát, 2 Európai Szuperkupát, 3 Aranylabdát, kétszer nyerte el a "World Player of the Year" címet, első volt a Fifa szavazáson is, és szintén kétszer volt a Serie A legjobb góllövője. A büntetői 92,3%-át értékesítette, habár a legfontosabbat elrontotta az EB-elődöntőben 1992-ben.

Marco Van Basten pályafutása bővelkedett szép és fájdalmas pillanatokban is, az élet igazságtalansága, hogy egy 29 éves játékosnak pályafutása csúcsán kellett visszavonulnia.

Nem állt rendelkezésére túl sok idő, de mégis bebizonyította, hogy ott a helye minden idők legjobb játékosainak képzeletbeli listáján, és emlékezzünk vissza arra a sok megszámlálhatatlan pillanatra, amivel megörvendeztetett minket.