Juan Alberto Schiaffino - Az uru csoda Milánóban

Schiaffino 1925. július 28-án született Montevideóban. Alig múlt tizennyolc, amikor bemutatkozott a Penarol felnőtt csapatában, és húsz, amikor az uruguay-i válogatottban. 48 (egyes források szerint 46) alkalommal lépett pályára a dél-amerikai ország válogatottjában, ahol - ha hinni lehet a korabeli statisztikáknak (egyébként nem nagyon lehet) - 11 gólig jutott. Az első bajnoki idényét a Penarolnál gólkirályi címmel zárta, 19 találattal. Ne felejtsük, a '40-es évek elején, az egész világot megrengető II. világháború idején járunk, Pepe ekkor kezdett bele Dél-Amerikát megrengető karrierjébe.

Pályafutásának legnagyobb sikerét az 1950-es világbajnokságon aratta. A háború utáni első világversenynek Brazília adott otthont, melynek válogatottja a torna legnagyobb esélyesének számított. Az utolsó mérkőzésen (akkoriban még más szisztéma alapján bonyolították le a vb-ket, tehát ez nem klasszikus döntő volt) a selecaónak egy döntetlen is elegendő lett volna, hogy első ízben hódítsa el a Világ Bajnoka címet.

1950. július 16-án a színültig, vagyis több mint kétszázezer szurkolóval megtelt Maracana stadion várta Brazília és Uruguay nemzeti tizenegyét. Az esélyekről annyit, hogy a világon mindenhol 25:1-hez adták az uruk győzelmét, de akadt olyan, persze brazil buki, aki ezerszeres pénzt kínált a Schiaffinóék győzelmére fogadóknak. Az önbizalommal telt brazilok nyugodtan, kedélyesen melegítettek, nem sejtve, hogy a brazil futball történetének legnagyobb kudarca vár rájuk. Az ellenfél edzője, Juan López felismerve csapata erejét és gyengeségét, remek taktikát dolgozott ki: keményen védekezni és gyorsan kontrázni. A taktika kevésnek bizonyult, a félidei 0-0 a braziloknak kedvezett, sőt a fordulást követően Friaca talált a kapuba, de a gól többet ártott, mint használt, a brazilok csúnyán elbízták magukat. Ugyanis Schiaffino már az 58. percben egy kontra végén betalált, ezzel három szurkoló halálát okozva, akik a gól láttán szívrohamban életüket vesztették. De nemcsak kiegyenlít, hanem reményt is ad. Három percre rá pedig gólpasszt. Pepe átadását követően Ghigghia lő a brazil kapuba. A brazil válogatott teljesen összeomlik, és veszít. Uruguay pedig nyer, 1930 után másodszor.

Pepe négy év múlva címvédőként érkezett Svájcba Uruguay válogatottjával, de az elődöntőben útjukat állta a kor egyeduralkodója, mindenidők legjobb vesztese, az Aranycsapat. Hosszabbítás után 4-2 a magyaroknak. Az európai kirándulás egy európai szerződést hozott Schiaffinónak Rekordösszegért, 72 ezer fontért igazolt a Milanba, ahol rögtön az első mérkőzésén két gólt rámolt be a Triestina hálójába, sőt rögtön bemutatkozó évében scudettóhoz juttatta a klubot. Nem volt ez meglepetés, Pepe mellett a csapat tagja volt Lorenzo Buffon, Cesare Maldini, Sörensen, Liedholm és Nordahl is. Remek csapat állt Viani mester rendelkezésére. Schiaffino 15 találattal a házi góllövőlista második helyét foglalta el, egyedül az isteni Nordahl előzte meg 26-tal, amivel fölényesen lett a bajnokság gólkirálya.

Schiaffino hat évet töltött piros-feketében (1954-60), 149 bajnokin lépett pályára és ezeken 48 (47?) gólt szerzett. Háromszor (1954-55, 1956-57, 1958-59) volt bajnokcsapat tagja és egy alkalommal elnyerte a Milannal a Latin Kupát (1956). Négy alkalommal még a squadra azzurrában is pályára lépett.

1955 őszén, az először kiírt BEK-ben Olaszországot természetesen a bajnok Milan képviselte és meg sem állt az elődöntőig, ahol a későbbi győztes Real Madrid állta útját. Pepe a Milan mindhárom ellenfelének a hálójába betalált ebben a sorozatban, de ő is kevés volt, hogy megállítsa Di Stefano Realját, amely útjára indította páratlan sorozatát a BEK-ben. Az ötéves madridi uralom alatt a legjobban 1958-ben rezgett meg a léc. A harmadik ízben kiírt kupa döntőjét Brüsszelben rendezték, melyet joggal neveztek álomdöntőnek, hiszen mindenki tudta, csak a Milan állíthatja meg a verhetetlennek hitt madridiakat. 1958. május 28-án a Soldan - Fontana, Maldini, Beraldo - Bergamaschi, Radice - Danova, Liedholm, Schiaffino, Grillo, Cucchiaroni összeállítású Milant 67 ezer néző figyelte a Heysel stadionban. Ki más szerezhette volna meg a vezetést a Milan számára, mint Schiaffino, meghúzva ezzel az alvó oroszlán bajszát. Pepe 69. percben szerzett góljára Di Stefano válaszolt, Grillo újra előnyhöz juttatta a rossonerókat, de egy percre rá Rial egyenlített. 2-2 lett a végeredmény, azonban Gento hosszabbításban szerzett góljára már senki sem tudott válaszolni, így a Real, ha nehezen is, de megtartotta trónját Európa tetején.

1960-ban Pepe a Romába igazolt, ahol két nem túl sikeres évet töltött, mindössze háromszor talált az ellenfelek kapujába, igaz, egyszer pont a Milanéba. Aztán 1962-ben visszavonult, és hazautazott. Hosszú éveken át nem foglalkozott a labdarúgással, ám 1976-ban elvállalta a Penarol kispadját, sőt rövid ideig az uruguay-i válogatott szövetségi kapitánya is volt.